“Isten angyalai lehetnénk egymás életében” – ünnepváró adventi gondolatok

Angyaljárás

Advent minden évben varázslatos időszak, melyet gyertya-, fahéj-, szegfűszeg-, narancs-, fenyőillat leng be. Áthatja a készülődés, várakozás jóleső feszültsége.

Most másképp van… Csendesebbek vagyunk. Nem sietünk, nem rohanunk annyit, mint máskor. Otthonainkba húzódunk, kevesebbet találkozunk egymással, szorongunk. Napjában többször halljuk az aggasztó híreket: még nem csitul a járvány, még nem vagyunk túl a veszélyhelyzeten. Még túl sok beteget veszítünk el. Még nem lélegezhetünk fel. Még hosszú távon korlátok között kell élnünk, együtt a félelmeinkkel. Még hosszan fogjuk elemezgetni a világjárvány maradandó hatásait. Itt marad-e köztünk a félelem, a szorongás?

Emlékszem gyermekeim ünnepvárására. Ezekben a hetekben mindig szárnysuhogást hallottak valahol, lesték a fényeket, hogy mikor érik tetten az örömszerző Isten mennyei követeit. Jézus születésének története évről évre elhangzik. Vajon felfigyeltünk-e arra, hogy Máriát, Józsefet, a napkeleti bölcseket, a pásztorokat angyalok keresik fel és szólítják meg? A történések sodrában a menny követei segítenek nekik tájékozódni, Isten szavára figyelni, jól dönteni. Egyáltalán észrevenni, hogy Istennek terve van velük a megváltás nagy szeretetkalandjában.

Gyökössy Endre lelkész, pszichiáter egyik írásában ezt olvastam: Isten angyalai sokszor „civilben járnak”. Szinte nem lehet megkülönböztetni őket tőlünk, emberektől. Istenélményre vágyunk? Arra, hogy valaki elűzze félelmeink fellegét, és ne legyünk kiszolgáltatottjai szorongató körülményeknek? Lehet, hogy csak be kell engednünk valakit az otthonunkba, vagy meg kellene állnunk beszélgetni vele az utcán. Vagy bekopogtathatnánk ahhoz, akinél már régen jártunk és elbeszélgethetnénk. Felhívhatnánk telefonon… Isten angyalai lehetnénk egymás – sokszor örömtelen – életében.

Szeretettel: Cserhátiné Szabó Izabella, evangélikus lelkész

Fotó: Kozma Erika