Horror Madéfalván

Hajnali három órakor kezdődött a vérengzés. A menekülők pánikba estek, fegyveres ellenállásra senki sem gondolt. A falu kigyulladt, a lezárt utak miatt szinte lehetetlen volt a menekülés. Voltak, akik a befagyott folyón át próbálták menteni életüket, de a jég beszakadt és a vízbe fulladtak. Az ottmaradt emberekkel különös kegyetlenséggel jártak el. Mindez 258 éve történt Madéfalván, a testvértelepülésünkön. Az évfordulón a híres székelygyilkosságra emlékszünk.

Madéfalva festői kis település Románia Hargita megyéjében, Csíkszeredától 10 kilométerre. A közelében magasodik a vadregényes Hargita, s hömpölyög az Olt folyó. A falu 2009 óta Mogyoród testvértelepülése, és első pillantásra nem is gondolná az ember, milyen véres események zajlottak alig több mint negyed évezrede.

Mária Terézia kemény kezű uralkodónő volt, és minden áron kitartott az elképzelése mellett. 1763-ban megbízta Adolf Buccow tábornokot, hogy három székely hatáezredet szervezzen Erdélyben. A székelyek azonban nem kértek a habsburg katonáskodásból, meg szerették volna őrizni a saját hagyományaikat, kiváltságaikat, és ellenálltak. Buccow tábornokot leváltotta a császárnő, a helyére lépő Siskovics József báró pedig nem válogatott az eszközökben.

Madéfalván találkoztak a székelyek vezetői, ő pedig parancsot adott a támadásra. Vízkereszt utáni éjjel, 1764. január 7-én törtek rá a mit sem sejtő székelyekre, 1300 katonával. Az ágyútűztől lángra kapott a falu, az embereknek eszébe sem jutott ellenállni, mindenki menekült, amerre látott. Sok esélyük nem volt, a befagyott Olt folyó jege nem bírta el a súlyukat, sokan a jéghideg vízben veszítették életüket. Az ottmaradtak sem jártak jobban: kíméletlenül lemészárolták őket, köztük asszonyokat és gyermekeket is.

Böjte Péter így emlékezik meg a történtekről:

„Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe.
Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak!
Amikor az öregebbek s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak, kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a katanaság rejik ment. ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es!”

A székelyek vezetőit elfogták, bűnvizsgáló bizottság elé állították őket, a katonákat pedig ezentúl erőszakkal sorozták be. A székelyek ekkor kezdtek kivándorolni Moldvába, ahol a csángók falvaiban rejtőztek el. A rehabilitáció csak egy évtized múlva történt meg: 1774-ben Bukovina osztrák kézbe került, és Hadik András gróf közbenjárására megkegyelmeztek a székelyeknek, és behívták őket az egyébként néptelen tartományba, ahol új falvakat alapítottak.

Madéfalva és a székelység azonban nem felejtett: 1899-ben hatalmas kőoszlopot állítottak, amelynek tetejére kitárt szárnyú turulmadarat helyezett. A kőpiramis alján egy táblán a SICVLICIDIVM szó olvasható, amely székelygyilkosságot jelent. Ez azonban egy kronogramma: ha a betűk római számértékét összeadjuk, akkor épp 1764-et kapunk, emlékezve a veszedelem dátumára.